Haagen Imre
A költő
Szélviharmónia
„A költészet egy rendkívül szubjektív és intim önkifejezési mód. Szó szerint a saját szívdobogásod. A ritmusod. A lelked zenéje. Szuperkoncentrálva. Egy sűrű darab önmagadból.”
” Val Kilmer
Eddig három verseskötetem jelent meg. A Szélviharmónia 2022-ben, a Felhőgramofon 2023-ban, az Öröklételem pedig 2025-ben. A kötetek hátoldalán Vajek Jutka, Koltai Róbert, Gerendás Péter, Szentpéteri Nagy Richárd, Péterfy Gergely és Zoltán Tamás ajánlásai olvashatók.
Azt hiszem, a versek valójában nem is bennem születnek, hanem valami olyasmi történhet, hogy valahogy átengedem őket magamon. Valahol a lelkem mélyén megállnak egy kis „mérhetetlen” időre, megpihennek, magukba szívnak ezt-azt belőlem, mindenféle szilánkokat, kisebb-nagyobb sebeket meg lerakódásokat, s így leszek benne a sorokban én magam is egy kicsit. Na persze gyakran nem is kicsit. Ezek a sorok, rímek és hangulatok a mélyembe engednek bepillantást. Olykor azt gondolom, talán túlságosan is, de ez nem baj, hiszen semmi sem véletlen. Sem az, amikor megírom, sem pedig az, amikor olvasod.
Verseimben megjelenik az élet értelmének keresése, benne vannak „Az út” történetei, az elengedés, az összeomlás, a ragaszkodás. A hol megtalált, hol végleg elveszettnek hitt szerelem. A Főnixmadárként hamvaiból mindig feltámadó remény kötetei valójában rólam szólnak, és azt hiszem, mindannyiunkról. Sokan mondják, hogy verseim az éltető és a túlélhetetlen életszakaszok hullámvasútja, a keserves útkeresés esszenciája, és a „van élet a halál után” életérzés költészete egyszerre. Ebben azt hiszem, lehet valami.
Felhőgramofon
A második, Felhőgramofon című kötetem az elengedés, az összeomlás, a ragaszkodás, az elveszett szerelem és a fel fellobbanó remény kötete. Egy túlélhetetlen életszakasz esszenciája, a „van élet a halál után” érzés költészete.
A Fénykép a jövőből című dalom egyik versszaka pedig tulajdonképpen maga a Felhőgramofon kötet, négy sorba sűrítve.
„Szívemben minden egyes dal egy végtelen erdő.
A sebeket kiírom magamból, ez túl csak így élhető.
A dalban összeérnek a föld és az ég.
Az örökzöld és a végtelen kék.”
Haagen Imre – Fénykép a jövőből
• dalszövegíró •
Az, hogy a saját dalaim szövegét én írom (Haagen Imre : Fények és árnyék – 2024), számomra egyértelmű. Az élet azonban úgy, hozta, hogy igen gyakran másoknak is írtam dalszöveget, és az olyankor tulajdonképpen egy másfajta tudatállapot. Mert olyankor én valójában nem magam vagyok, hanem a dal főhőse. Például Tunyogi Péter, Mujahid Zoli, Fehér Adrienn, Jónás Andi, vagy Pomázi Zoltán és a Bojtorján. De voltam már az Intermezzo meg a Finucci Bros és Kökény Attila és Bebe is. Vagy éppen az Alma zenekar. A sornak pedig remélem, még nincs vége… Hiszen, ha olyan dalt sodor elém az élet, ami felébreszti bennem az alkotás madarát, akkor nem tudok ellenállni a kísértésnek és szárnyalok.
„Szívemben minden egyes dal egy végtelen erdő.
A sebeket kiírom magamból, ez túl csak így élhető.
A dalban összeérnek a föld és az ég.
Az örökzöld és a végtelen kék.”
Haagen Imre – Fénykép a jövőből
rólam mondták
Üde rímelés, dallamos, néhol egyenesen dalszerű prozódia - és hit abban, hogy a világ lehet szép, értelmes és bonyolultságában is áttekinthető, ahol helyük van az emelkedett és éteri gondolatoknak ugyanúgy, mint a hétköznapok egyszerűségének.
Haagen Imre költészete azonban megtanít minket arra, hogy a zenét akkor is belehalljuk a versbe, ha nem szereztek hozzá. A szöveg zeneisége ebben a költészetben elemi robajjal szólal meg, már-már önálló műfajt teremtve, akár van hozzá muzsika, akár nincs. Ez a versírás e sajátosságával – modernsége ellenére – az ősi eredethez repít vissza minket, amikor még egybeértek a művészeti modorok. És persze a dallam mellett kiszól e versekből a költő maga is.
Az ő jellegzetes hangján beszél hozzánk ez a könyv, méltón a szerző sokrétű, végtelen tehetségéhez és szinte beláthatatlan sokoldalúságához. Költészete is, mint az élet, szabad és kötött, szárnyaló és alázatos, mai és ősrégi egyaránt.
Íme, egy új kötet, amely máris klasszikus. ”
2020-ban a Covid idején hozott össze minket az Élet, pontosabban a közösségi tér, ahol meghallgattam egy Haagen Imre verset, amit saját maga adott elő, és gondoltam írok már neki, hogy volna-e kedve az én versemet is felolvasni.
Mondanom sem kell, hogy a hangjában tényleg ott volt az, amit ilyenkor bele lehet adni, plusz az a nemes egyszerűség, átélés, amihez hűen ragaszkodom. Továbbá kedvelem benne a Haagen Imis lazaságot és tök jó, hogy ő is szokott Költeni persze nem a Tojásra vagy a Pénzre értem, hanem a Verseire.
Egy döbbenetesen tartalmas és sokatmondó vers, tele finom szójátékkal és humorral – mindezt úgy, hogy könnyedén és felszabadultan lüktet, pulzál együtt a dallammal.
Azt hiszem, ez a lényeg: ezt nem lehet úgy csinálni, hogy beleszakad az ember és vadul nekiesik teljes gőzerővel – erre születni kell, ezt az ajándékot felülről kell kapni. Azóta ez többször is megesett – ugyanolyan könnyedén és varázslatosan törtek elő a gondolatok és szavak belőle, mint máskor is. Kevesen vannak ilyenek – nagyon nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy Imrével együtt alkothatok!“
